Dalszövegek


December

(Kovács András Ferenc)

Puhán csapongó hópihék,
száguldozó csöpp csillagok,
ti fedjetek be engemet -
szánkómmal újra itt vagyok!

Füles sapkámon illatoz,
viháncol tágas ég hava,
bolyhos bundámon száz pehely
pusmog: "Ne menjél még haza. . . "

Kuszán kavargó hópihék -
fehér zenétek hallja tán,
ha néha roppan, hócipőm
hunyorgó utcák hajlatán?

Havat szitál a lámpafény,
pilinkél már a villany is
szobámból át a függönyön -
pislogva hív a kis hamis . . .

Puhán csapongó hópihék,
takarjatok be, itt vagyok -
a kékes este fátyolán
pelyheznek fázós csillagok.

 
Téli éjszakák

(Kovács András Ferenc)

Alszik a csillag a csöndben:
alszik a lent is a föntben.
Hold vacog, alszik a tóban.
Őz nyoma távolodóban
halkan elalszik a hóban.

 
Szüreti ének

(Kovács András Ferenc)

Ősszel a hegy leve csurran, a nyári öröm tovasurran:
távol a dús aratás, dörmög a lusta darázs.
Zümmög a tájban az ének, dongnak a mustra méhek,
száll lugasokban a dal: fújja, ki még fiatal!
Röpteti büszke legényke, az apraja-nagyja, serényje:
zengik a kisgyerekek, s pár öreg is nyekereg.
Fújja leányka, menyecske! Megugrik a kertben a kecske:
táncra kel, egyre mekeg, s boldog, amíg bereked.
Hegy leve, vére kicsordul, a pincék sarka csikordul:
ajtajuk úgy nyikorog, mint mikor eb vicsorog...
Sírnak a görbe gerezdek, présben a könnyet eresztett
fürtök ezer szeme sír: gyűl levelükre a pír...
Hull a falomb, fogy az ének: múlnak az ifjak, a vének!
Némul a dal, fogy a fény: forrhat a bor s a remény!
Fagy jön, az éj dere ver meg, az ágra ma zúzmara dermed.
Búsul a tőke... Csupasz szélbe vonít a kuvasz.
Ködben a hegy leve csordul: a föld már tél fele fordul...
Őszül az ég: havazik, s álmodozik tavaszig.

 
Szeptember

(Kovács András Ferenc)

Lódul a dombon a pára:
messze vonul valahára,
napsugarak tüze lobban
gyéren a szőke falombban.

Szél szava rétre hamargat,
futnak a felleges árnyak,
térdel a fűben a harmat:
harmata hajdani nyárnak.

Csörtet a reggeli csorda,
csöndbe közelget a pásztor,
botja lyukat nyom a porba:
légbe suhint vele párszor.

Harmata hajdani nyárnak:
térdel a fűben a harmat,
futnak a felleges árnyak,
szél szava rétre hamargat.

Gyéren a szőke falombban
napsugarak tüze lobban,
messze vonul valahára:
lódul a dombon a pára…

 
Én a nap

(Kovács András Ferenc)

Én, a Nap,
én, a Nap,
hegygerincen üldögélek
néhanap, néhanap.

Én, a Nap,
néhanap
hegygerincről lógatom a
lábamat, lábamat.

Én, a Nap,
én, a Nap,
friss sugárral csiklandozom
talpadat, talpadat.

 
Július

(Kovács András Ferenc)

Hegyi füvek élén,
Fura lapi-félén
Kicsi buta szöcske csak ide-odapattan.
Közeleg a nagyidő,
Rezeg a talaji hő,
Tűzjelek égnek a fénykarikázó távoli napban.
Bezörög a zivatar:
Jön a szele, kitakar!
Dörög is a magas! Ég kusza ostora csattan!
Gyere! Gyere! Fut a nép!
Aki ügyes, az elébb
Szalad el a gyerekesen ügető fürge csapatban!
Kapa-kasza lemarad,
S a mezei madarak
Feredőznek csurig ázott,
Vihar által gurigázott,
Kobakomról tovaröppent szalmakalapban.

 
Gyermekek és madarak

(Kovács András Ferenc)

Csuszka, fakusz, geze, sárga csicsörke
Csőrt csücsörítve csicsergi ki körbe:

Hallod-e, te Ferikó?
Szól a fekete rigó!
Hallod-e, te Terike?
Dalol a kenderike!
Te Terike, te Ferikó,
mit mond a fekete rigó?
Te Ferikó, te Terike,
hova csal a kenderike?

Rétre ki, rétre ki, játszani jót!
Kémleli Ilka, Renáta, Mihók:
zeng-e pacsirta, poszáta, pirók?
Játszani, végre ki, rétre ki, fel!
Pisti fülelgeti, Évi figyel:
zeng-e a zöldike, réti pityer?

 
Májusi Nóta

(Kovács András Ferenc)

Meg sem csallak,
Be sem csaplak:
Szívem kitárt
Fénylő ablak.
Rigó füttyent
egyik szárnyán,
másik szárnyán
aranysármány!

Rá sem szedlek,
Be sem csaplak:
Szívem feléd
kitárt ablak.
Rajta dalol
rigó, sármány:
jöhet május
már akárhány!

El sem hagylak?
be sem csaplak:
szívem kitárt
felhő-ablak.
Ha elfárad
rigó, sármány:
ragyog fönn a
csillag-párkány!

 
Kankalin

(Kovács András Ferenc)

Lomha felhők harmatán
hessenő a hajnal:
szellő szirmok garmadán
szálldos hosszú hajjal.

Május édes illatát
issza már a reggel:
égen ének csillan át
egy madársereggel.

Szöszke lányok fürdenek
kisfiúk szemében:
pille-postát küldenek
szét a zsenge réten.

Csöpp legénykék lengenek
selymes fény-pehelyben:
zümmögőn kerengenek
víg virágkehelyben.

Én sem ülök fancsalin
kancsalítva mordan:
rám kacsint a kankalin
kuncogó csokorban...

 
Tótükör

(Kovács András Ferenc)

Szilvavirág
néz a holdra –
mintha szirma
szellő volna.

Szőke hold néz
szilvaágra –
mintha nézne
tisztaságra.

Szilvavirág
összerezzen –
tóba pislog
önfeledten.

Szőke hold is
félrepillant -
tóból fodrot
égre villant.

Nézik egymást
egyre szebben
tótükörből
kelt neszekben.

 
Csillagcsengő

(Kovács András Ferenc)

Jégcsap csendül, jégcsap cseng
csillagcsengő égen leng.
Jégcsap csücskén csüngő nesz
csilló neszből csengés lesz.

Jégcsap csücskén fény csendül
égen csüngő szél lendül...
Jégcsap csörren, csilló csend
csokros csillagcsengő cseng.

 
Regős

(Kovács András Ferenc)

Porka havak hulladoznak, regő reme róma,
Csonka gyertyák gyulladoznak, regő reme róma.
Duda dunnyog, kutya nyávog,
Repedt égről hull a vályog, regő reme róma.
Nem vagyunk mi hitvány népek, regő reme róma,
Csak az élet cibált, tépett, regő reme róma.
Nincs aranyunk, drága mirhánk,
Fonák, rongyos már az irhánk, haj regő- rejtem!

Haj regő- rejtem, regő rege- rejtem!

Hát betértünk a gazdához, regő reme róma,
Kössön minket szamarához, regő reme róma.
Áldassék meg a marhája,
Kis családja, nagy karámja, regő reme róma.
Ha van néki egy rőt ökre, regő reme róma,
Tele lesz a seprős vödre, regő reme róma.
Ha van szíve s szalonnája,
Ragyogóbb lesz a dunnája, haj regő- rejtem!

Haj regő- rejtem!

 
Szellő

(Simkó Tibor)

Fűszálak, kőszálak cikcakkján kószálok,
harmattól nem fázom, ringy-rongyom nem rázom;

De ha kikeleti langy ködben
egy puha pihe rám röppen,
van ott tánc és vigalom,
égvilággá dalolom
tilili-dalom:

Tilili-dalom, hejj!
Tilili-dalom.
Tilili-dalom, hejj!
Tilili-dalom.

Holnapután délután
elszállok a szél után!

 
Dal

(Simkó Tibor)

É, é, é, éjjel éj felé
tengerén az enyhe szélnek,
zengve ring az édes ének.

Dé, dé, dé, délben, dél felé
délibábos messzeségek
mélyén gyémántmécsek égnek.

É, é, é, estebéd felé
föllobogva még, a fények
halkan alkonyodni térnek.

S rejtekén a zsenge éjnek
újra zsong a régi ének…

 

 
Galagonya

(Simkó Tibor)

Galagonya, áfonya,
csigabiga lábnyoma,
zötyögő teli zsák,
ne vidd messze, te Izsák!

Burgonya, berkenye,
bari, gida, jer te, ne
csupa lomb kicsi fám,
jut belőle kocsiszám!

 
Melegedő

(Simkó Tibor)

Sütőben a tökmag,
befűtöttünk tegnap
ég öt éjjel, öt nap - odasül a tökmag.

Ropog, pattog, zeng a nád,
szél röpíti víg dalát,

Longaméta
(Simkó Tibor)

Longaméta labda,
fölszökött a padra,
fölszökött, fölszökött,
fölszökött a padra.

Keresi-kéri három ordas,
két kicsiny s egy hórihorgas.

Szérűpajta szárnyék,
felhő rajt' az árnyék,
felhő rajt' felhő rajt'
felhő rajt' az árnyék.

Inog a padlás leng a létra,
mászik rá a longaléta.

Nagygerenda roppan,
veréb csipog a zugban,
csipog a veréb, csipog a veréb,
veréb csipog a zugban.

Röpül a labda, jár a játék:
ezt játszották szépapádék.

 
Bűvölj, bűvölj kisvilág

(Simkó Tibor)

Donga égbolt gongja gongol,
gomba lajbilankát gombol,
birkabarnán lomb kolompol.

Erdőn-Ardón tegnap-holnap
rönkharangok harangolnak,
rongybarangok barangolnak.

Gyöngyös gyémántablakon túl
pödrött farkú konda kondul,
bikkfa makkot mond vakondul.

Ung fölött és Ung alatt
ungos unkák unganak.

Csöpp csali felhő ide-oda ling-leng,
mandulaszellő tavaszozik itt lent,
zütyirütyi ürübürün izzadt nyakkal
öt hadsereg török gyerek
ide-oda nyargal.

Inga zümm-zümm, inga-Nap,
inga-ágon ingükrágó
digó rigók ringanak.

 
Kakukk

(Simkó Tibor)

Ki kukk, be kukk, Habakuk
ki-be kukk, ki.bekukkant a kakukk.
Szól a vén kakukkos óra,
föl, lusták a kakukkszóra:

Álla a bál, ni, kint a kertben,
táncot járni volna kedvem.

Bogár, madár, napsugár
csapong körbe, száll a nyár,
karcsún ível messze őszig,
kék lepkékkel kergetőzik.

Kergetőzik, bújócskázik,
szivárványa gyöngyben ázik.

Ki kukk, be kukk, Habakuk
ki-be kukk, ki.bekukkant a kakukk.
Ki kukk, be kukk, Habakuk
kakukkolj csak, Habakuk!

 
Gyöngyöző

(Simkó Tibor)

Gyöngyike, Gyöngyike, gyöngyvirág,
csöng csoda csöndben a zöld világ,
csermely igér pihe tánc-habot,
pinty fütyörészi a dallamot.

Gyöngyike, Gyöngyike, új füvön
csillog a harmat, a gyöngyvizű;
hersen az ág boga zsendülőn,
nőjön a körte, a mézizű.

Gyöngyike, Gyöngyike, gyöngyharang,
búvik a földbe a napkorong,
szemben arany telihold kering,
s már csupa csillag az ég megint.

 
Mondóka

(Simkó Tibor)

Kék kakukkfű, kankalin,
dombnyi kucsma van Palin,
birkabunda, barna,
minket eltakarna.

Hinta Panni pénteken
átröpült a réteken,
gyöngypatakba pottyant,
csöngve-zengve loccsant.

Lusta Pista húshagyón
reggel-este bús nagyon;
anyja mondja: - Horgássz,
elfogyott a kolbász! -

Hess te, felhő, süss ki, nap,
ennek, annak, Ancinak
zúzmarás a körme;
most ugorj a körbe!

 
Tavaszváró

(Simkó Tibor)

Litty-lotty, litty-lotty,
fekete sárba' mind a járda,
litty-lotty, litty-lotty,
ragad a sárga kis cipő.

Itt- ott, itt-ott
füzike, cinke, fű, fa pintye,
itt- ott, itt-ott
figyeli, nincs-e jobb idő.

Zümm-zümm, zümm-zümm,
dönög a méh a szélbe néha,
zümm-zümm, zümm-zümm,
riad a lomha némaság.

Hm-hm, hm-hm,
a telet az ősi dallam űzi,
hm-hm, hm-hm,
üzen az őszi fürtös ág.

 

 
Tyuhajos

(Simkó Tibor)


Diridon, dúdoló, szüreten fut a ló,
fut a mocsi tele kocsi, a le-föl guruló,
hajdina- hajdina- hollá- ukk!

Kerekem vasa ráz, szekerem citeráz,
fire-fura fuvar ura, batyudért kotorássz,
hajdina- hajdina- hollá- ukk!

Kotorássz, kacarássz, kacsacsőrt vacsorázz,
elekesi, telekesi dudaszót dudorássz,
hajdina- hajdina- hollá- ukk!

Diridon, dudoló, szaporán fut a ló,
fut a bakon a kobakom, az eget kutyuló,
hajdina- hajdina- hollá- ukk!

 

 
Szeleken szálló

(Simkó Tibor)

Tengeri, kenderi kappan, tyúk,
emelik a szekerem a lappantyúk:
csihe-csuha-csálé, szemereg a málé,
fele rész odavész, bice Ica, hova mész?

- Tive-tova, kofa lova, valahova, huss!

 

 
Hazahívó

(Simkó Tibor)

Hajnali napban, hűs harmatban
mosdik a kukoricaszár;
felesel a fénnyel, dalt vezényel
bogain a cibere-madár.

Szökken a szellő, foszlik a felhő,
mocorog a suta bibeszál,
szita-szita-röpke százszínü lepke
nyugtalan ide-oda száll.

A gyepen a vízig pitypang hízik,
pipitér, bazsa, liliom -
mindent ellep a zene, szirom, illat,
lidilom, lidiladilom.

Csiri-csörr-lánctól, pinty-, peletánctól
fárad, nehezül a lomb;
fogy a nap - az árnyak köddé válnak,
lassan lepihen a domb.

Alszik a pipitér, szunnyad a pitypang,
álmos a kukoricaszár;
eloson az alkony: halkan-halkan
jön az éj - gyere haza már!